Inana - Porcukorral és mosollyal
Inana – Porcukorral és mosollyal
|
Maxi
|
Liliana
|
Fruzsi
|
Ötlet
|
5
|
5
|
5
|
Cím és tartalom összefüggés
|
5
|
3
|
4
|
Kép és szöveg összefüggés
|
5
|
4
|
5
|
Helyesírás
|
5
|
5
|
3
|
Kidolgozottság
|
5
|
5
|
5
|
Összesen
|
25
|
22
|
23
|
Átlag
|
23,3
|
Kritika( Maxi):
No, kis késéssel ugyan, de most sikerült eljutnom arra a sorsdöntő pontra, hogy elejétől végéig tüzetesen is átnézzem a versenyre íródott novellád.
El kell hogy mondjam, hogy a mai megromlott, elkorcsult világ tökéletes képét festi le - csalódásokkal, emberi sorsokkal, tulajdonságokkal, stb. Én nem is a padra, megint csak inkább magára a történetre figyeltem. A tartalom tökéletesen rendben van. Részemről akár egy hangjáték-adaptációt is megérne, sőt akár egy színtársulati előadást is, de ez még a jövő zenéje!!!
A képes részeket direkt hagytam ki, azzal szenvedjenek a többiek, annál is inkább, mert nekem konkrétan közöm sincs hozzá és a versenyben - mint olyan - sem nagyon tudok mit tevékenykedni, arra viszont jó vállalkozásom volt, hogy megismerjek új műveket, hisz olvasni mindig jó... Egyfajta felszabadultságot ad, noha attól is függ, milyen az adott mű felépítése és szerkezete.
Apropó, szerkezet!!! A bekezdésekre a jövőben azért próbálj meg ügyelni! Nem tudom, csak az én word-öm nem jelezte őket vagy valóban egy tag-ban volt az egész, mindenesetre egy alapszintű tagoltság nem ártott volna (úgy értem, üres sorok kihagyása, stb.)
Egy dolog viszont furcsa számomra. A cím. Tulajdonképp nem tudom, mi alapján ihletődött a "Porcukor" szimbóluma a mű legfelső sorában - lehet, hogy az eper okozta??? Én azonban nem láttam visszatükröződni a továbbiakban és ez a pont is csak a lezárás végén tűnt fel valahol...
Összegezve: Azt kell hogy mondjam, igencsak gondban leszek, eddig ugyanis ez áll nálam az élen. Tele van tanulsággal, és mellesleg igencsak plasztikus, pont annyit fordítasz egyes történet-részekre, amennyi szükséges, nem esel túlzásokba, de egyúttal nagyszerűen tudsz teret adni a lelombozottság és az egyúttal a helyébe lopakodó méltóságteljes veszteségtudat megszerkesztésének.
Mindazonáltal ne feledd: minden emberileg okozott bűn elnyeri méltó jutalmát - vagy szenvedését! Mint ahogy annak idején Heinrich Heine is megírta:
"Ha egy napon én, Heinrich Heine meghalok, s feljutok az égbe,
Isten végigfut minden bűnömön, s megbocsát; hisz az a mestersége..."
|